A létesítmény a Nyugati-föld (Spitsbergen) szigeten, 120 méter mélyen egy homokkőhegy gyomrában kap helyet. A sziget mentes a tektonikus mozgásoktól, és a permafroszt eleve biztosít bizonyos fokú hűtést, amit (helyben bányászott szén energiájával üzemeltetett) hűtőberendezésekkel fokoznak a kívánt szintre. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik. A lehetséges időjárási változásokat elemezve megállapították, hogy a magbank 200 év múlva még a legpesszimistább forgatókönyv szerint is a tenger szintje fölött lesz.
(Wikipédia)
Az épületet 1000 évre tervezték.
Az olvadó jég korróziós hatásai miatt a hagyományos betonacél nem jöhetett szóba, így egy olyan teljesen korróziómentes megoldást kerestek, amely ellen tud állni ennek a környezetnek. Az épület alapozási és lőttbeton szerkezeteihez a tervező mérnökök BarChip szintetikus makroszálat használtak.
A BarChip szálak szívósságát laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizték, mely bizonyította, hogy 1 év elteltével is a szívósság 99%-a megmarad.
Azóta számos ilyen vizsgálat készült, hazánkban a Budapesti Műszaki Egyetemen is, amely megmutatta, hogy a BarChip szintetikus makroszálakkal erősített beton szerkezetek szívóssága idővel nem csökken, bizonyos esetekben akár növekszik is! Itt olvashat erről bővebben!
A BarChip szálak használatával a rozsdamentesség mellett számos más előny is volt, úgymint alacsony szénlábnyom, gazdaságosabb és gyorsabb kivitelezés.
